Velem történt. Én sem akartam elhinni de igaz! Elmesélem.:
5 napos táborban voltam. Kedden mentem el és szombaton érkeztem haza. Közben sokat telefonáltam anyukámmal , hogy hogy van Morti. A lelkére kötöttem hogy tessék foglalkozni játszani vele. Második nap a távollétemtől számítva hívtam először anyukámat. Meg is kérdeztem, hogy hogy van Mort. Azt mondta hogy egész nap alszik. Én persze meglepődtem mert ismerem. Ő imád az udvaron lenni, imád játszani, és imád trükköket tanulni (persze ha van juti fali!). És azt mondta, hogy csak enni kel fel. Eltelt ez a nap is és másnap hívtam újra. Megint azok az aggasztó mondatok... És így teltek el a napok. Kezdtem nagyon aggódni. Mi jutott először az eszembe, hát persze , hogy az, hogy valami baja van! Szomorú voltam és meglepett. Alig vártam, hogy hazaérjek. Eljött a várva várt szombat mikor összepakoltunk és hazaindultunk( persze este 1 körül még fent volt mindenki és az 5.-esek kicsapták a biztosítékot...)Rohantam haza ledobtam a cuccaimat és kerestem az én pici cicukámat. De sehol sem volt. Azt mondták az otthoniak(a családom), hogy kiengedték. Ültem a bejárati ajtó előtt és vártam, vártam és vártam. Fél órát vártam aztán meguntam. Kimentem és hívni kezdtem. ő felnyávogott egy nagyot és rohant oda hozzám! :) Nagy volt az öröm! Felkaptam és ölelgettem. Elég sokáig és fura is volt, hogy olyan sokáig hagyta magát! Boldog volt, hogy láthatott. Én is boldog voltam. Aztán úgy döntöttem megfigyelem a viselkedését. És nem aludt csak annyit amennyit szokott, normális lett! Játszottunk hízelgett edzettünk... Boldog voltam hogy nincs baja! És eltelt egy-két nap és minden a régi kerékvágásba került. Akkor az jutott eszünkbe, hogy a macska depis volt! De tényleg nem hazudok. És vannak akik azt mondják csak a kaját szereti... anyu több kaját adott neki mint én mégis várt haza!
Szóval ki még az ember legjobb barátja? :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése